Utazás 🤗❤️

 Kevesebb mint egy hónap alatt sikerült Dániába mindent el intézzünk és útra készen voltunk. 

Chanel utolsó estéje a mamival hiszen nagyon megszerették egymást és drága mami szomorú volt nagyon, hogy utazunk el. Éjfél után kicsivel be ültünk az autóba és már mentünk is. Izgalmas útnak ígérkezett, hiszen előttünk állt több mint 3000 km. ❤️ Kicsit aggódtam mivel Chanel nem szeret utazni milyen lessz, hogy fogja bírni. Édes kis babám az ölembe volt, sajnos máshol nem bírt lenni csak ott, nem mondom egy idő után eléggé kényelmetlen volt de mit tehettem volna. 🤗 

Párizs ❤️ 

Itt álltunk meg aludni éjszakára és elég közel az Eiffel toronyhoz, hogy tudjunk egy kis sétával be menni és megnézni ezt a csodás építményt. Ott álltunk a torony alatt és csak csillogott akár egy gyémánt, én a magasba emeltem Chanelt és boldogan forogtunk körbe mint egy kisgyerek amikor megkpaja a kedvenc játékát. Csodálatos este volt, csináltunk pár fotót emlékbe aztán mentünk a kis hotel szobába és aludtunk egy nagyot hisz hosszú volt még az útunk. Másnap egy kis séta után újra útnak indultunk.

San Sebastián ❤️

Késő este érkeztünk be Spanyolországba és fáradtak voltunk úgyhogy ismét meg álltunk egy gyönyörű városba. Egy szuper kis hotelt találtunk gyönyörű szobával. Chanel mint mindig meg tette felfedező útját és körbe szimatolt, hogy biztos minden rendben vane. Aztán vacsi és alvás. Reggel miután mindenki jól meg reggelizett úgy döntöttünk, hogy csak nem mehetünk el anélkül, hogy láttuk volna az óceánt. 🥰 Ahogy meg érkeztünk a partra elénk tárult az óceán és nem győztünk betelni vele. Chanel csak szaladt és szaladt nagyon élvezte. Több kutyus is volt ők is ott játszottak gazdáikkal a parton. Persze itt is csináltunk pár fotót hisz kell az emlék. Chanel igazi divaként mutat némeiken. 🥰

Megérkeztünk. 🤩

Március 19 este 20:55 és utunk vègèhez értünk. Chanel a lábamnál liheget, nézett hogy mi történik. Mikor megáll az autó ő már nagy izgalomba van és ki akar szálni hiszen rettenetesen elege volt ebből a hosszú soha véget nem érő utazásból. 

Innen folytatom. 

Várlak vissza kedves olvasó. 👋

Közös életünk másadik fejezete. 2. rész

 2. rész 

.....eddigiekben ki maradt a történetből, hogy ahogy meg kaptam Chanelt egyből kötöttem rá egy 2700 dkk értékű éves biztosítást. (A jövőben látni fogod miért fontos, hogy le írjam a számokat) Sokan azt mondták ez túl sok és egy ekkora "kutyára" nem is értik minek fizetek ilyen magas biztosítást. Én úgy voltam vele, hogy ez a legokosabb amit tehetek hiszen sosem tudni mi lessz....

Telt az idő és nagyon kis boldog életünk volt közösen. ❤️🤗 Munkán kívül együtt mentünk mindenhová, barátokhoz még akkor is ha valami fontos esemény volt nélküle nem mentem sehová. Minden nap olyan boldogan várt haza nagyon kis édes volt. Sajnos az autózás azt nem szerette sosem ahogy most sem, folyamatosan reszket és liheg. Mivel néha ha nem a pelolusra pisilt ezért jobban rá szóltam amit azóta is bánok de sajnos ezen már nem tudok változtatni. Nagyon kis félős a lelkem, ha kicsit hangos a zene akkor rohan el bújni valahová vagy ha hangosabban szóltam rá akkor a bejárati ajtóhoz rohant a sarokba (ami egyébként az egyik kedven alvó helye volt). Más kutyusokkal szívesen barátkozott volna mert mindig játékosan közelített de sok esetben mikor rá ugattak vagy kicsit nagyobbak voltak akkor mindig futott mellém csak épp ne bántsák. 😁 A közelbe volt egy kutya erdő ahova néha el mentünk ott szaladgált más kutyusokkal viszont egy két nagyobb termetű kutya megijesztette általában ahogy nagy lendülettel felé szaladtak. 

Ahogy az idő telt és kettőnk élete szuperül alakult egyszer csak be toppon az éltünkbe mami (Édesanyám). Oda költözött hozzánk és máris lett egy kis szőrös unokája akivel nagyokat játszhattak. ❤️ Sosem gondoltam, hogy valaha Édesanyám így fog egy kis kutyussal puttyogni és így fogja szeretgetni, nagyon édesek voltak. Menntek együtt sétálni, főztek együtt, aludtak nagyokat együtt és persze nagy boldogság volt minden perc. ❤️

Az én életem is egyik percről a másikra kezdett változni és elég jó irányba, Mivel Édesanyám itt volt Chanel többet már nem volt sokat egyedül így ez sokat jelentett mindkettőnk számára. Én megismerkedtem valakivel és egyre több időt kezdtünk együtt tölteni, persze Chanel be lopta a magát a szívébe és lassan jobban őrült neki mint nekem 😁 néha rendesen féltékeny voltam. Chanel részéről egy igazi nagy szerelem volt, hihetetlen módom simult és kedveskedett neki, sokszor nem is hidtem a szememnek. Minden szuperül alakult boldogok voltunk mindannyian hiszen szépnek ígérkező jövő állt előttünk. 

......Talákozásunkat követően két honap után egy péntekeken történt....kérdés "kaptam egy ajánlatot egy bárra SPANYOLORSZÁGBA" mit szólnál hozzá ha meg vennénk és új életet kezdenénk ott? - válasz "benne vagyok" 

Itt változott meg az életünk. 

A folytatásért várlak vissza. 😊❤️

Közös életünk másadik fejezete. 1. rész.

 1. rész 

Költözünk. Szűk egy hónapja vagyunk egy család viszont máris költözünk egy másik városba ahol a munkám van és ahol már csak ketten leszünk egy kis ideig. 

A költözés több mint egy hetet vett fel mivel a kis autommal hordtam a cuccaimat. Ez az idő alatt Chanel is mindig jött velem, hogy szokja az új helyet. 😁😃🤣 Hja persze gondoltam én...be mentünk a lakásba és mivel kongott az ürességtől a szavaim csengtek amikozbe könyörögtem neki, hogy ne sírj édesem ez az új otthonunk és meg kell hogy barátkozzunk vele. Nem volt könnyű...körülbelül két hétig sírt a költözést is bele számítva hiszen pici volt még és megint új helyen volt amit meg kellet szokni. Mindig mikor sétálni mentünk és éppen új helyen jártunk séta közben is csak sírt.😑 Mindig mondtam neki édesem ne tedd ezt hisz az emberek azt hiszik rosszul bánok veled. 😁 De lassan bele jöttünk. Én mivel nagyon közel volt a munkám (5 perc autoval) úgy gondoltam ez nem jelent majd problémát és akár munka közben haza is tudok menni megnézni mi van vele. Persze az elején sajnos mivel akkoriban elég sok személyes problémám volt és a munka is sok volt ezt nem lehetett kivitelezni. Sokat aggódtam napközben Chanel miatt. Olyan is nap is volt hogy 10 órát volt egyedül szegénykém. De rá jöttem, hogy nagyon kis ügyes és nem sír ha nem vagyok othon, játszik alszik és keresi a napot a lakásba ahol kinyujtozik és élvezi a nap sugarait.

A szobatisztaság, mivel egy kicsit el szúrtam az elején nem működött túl könnyen és őszintén mai napig is pelust használunk. 😁 Az elején mérges voltam nagyon, hogy miért nem tudom megtanítani és mit rontahattam el. Ma már tudom a módszereim nem voltak túl jók.. 

Sokat játszottunk, sétáltunk nagyokat. ❤️ Egy kis idő után megtudtam engedni magamnak, hogy munka közbe haza tudjak menni és le vinni pisilni vagy csak 5 percet sétálni. Ettől kezdve minden nap 12:00-kor haza és séta aztán munka után első a séta és aztán jöhetett minden más. Mivel kikötőbe éltünk nagyon szeles helyen így többnyire esős és szeles volt amit nyilván nem szerettünk de sokat nevettem rajta hiszen a szél annyira fújt néha, hogy a kis fenekét meg is emelte 😁 nagyon cuki kis manno ő.  Mindenkivel barátkozni akart és mindenkihez szaladt oda. 😊 

Innen folytatom.

Várlak vissza. ❤️

Chanel a jelenben..💔

 Ülök a kanapén Chanel tőlem balra fekszik, szegény alig kapja a helyet mert valami iszonyat meleg van.. 😒

Már teljesen ki sírtam a szemem, nem tudom mit tehetnék, csak sírok és sírok... Nemrég értünk haza a szokásos kötés cseréről az orvostól. Miután szombaton csinált egy röntgen és a röntgen azt mutatta, hogy a csontok abszolút nem fortak össze így a fotókat el küldte a specialistának aki műtötte, aztán mára meg is volt a válasz. 😭😭😭😭💔💔💔💔

A specialista szerint a lábát le kell vágni! Nincs esély avagy más opció.!

Én csak üvöltők legbelül...🥺 Neeeeeem nem tehetik ezt meg hisz olyan kicsi olyan erős annyi mindenen keresztül ment, még most is jó kedve van, bár ahogy látom ez a meleg meg az hogy két napja nem kap fájdalom csillapitot azért kihat a kedvére rendesen, de miért érdemli ezt meg... Istenem hol vannak a csodák ilyenkor valaki mondja meg mert Én már nem tudom miben hihetnék. Ez a kicsi ártatlan élet miért kell szenvedjen?? Persze tudom három lábbal is teljes életet tud élni, de ennyi szenvedés után csak meg érdemelne egy esélyt az élettől ez a csöpp élet.. Most azon gondolkodom, hogy menjek vissza az országba ahonnan jöttem vagy inkább tegyek egy próbát és menjek el Magyarországra és próbáljuk meg a lehetetlent.?

Te hiszel a csodákban? 

Sajnos az orvos aki le akarja vágni a lábát nem tűnik túl szimpatikusnak első perctől és már nem tudom ki hibája nem is érdekel bele fáradtam a találgatásba. De az hogy egy ritka baktérium ami a műtét után támadta meg a lábát az idáig fajul és nincs mit tenni. Azt nem tudom el hinni, hogy ennyi nincs tovább ennyi szenvedés után, minden nap két injekció, minden második nap kötés csere, vasakkal a lábában három lábon ugrálva tölti a mindennapjait már 49 napja és mind ez azért, hogy most közölje le akarja vágni....nem fair az élet, ez a kis csöpp nem ártott senkinek, miért kell ezt kapnia?

A doktornő azt mondja amikor cserélte a kötést megpróbálta, hogy érez a lába vagy sem, viszont ahol a vasak vannak és fölötte ott érzékeny de már alatta semmi, nem érez semmit. Az imént én is a kis tappancsát meg érintettem de nem reagál ha fentebb teszem akkor igen... Mit tegyek, egyáltalán mit tehetek... Várok a holnapi válaszra aztán döntenem kell, de ki vagyok én hogy ilyen döntést hozzak??  Persze persze hisz ő csak egy állat egy kutya lehet mások szerint...

 De nekem Ő a minden a csoda az életemben, nekem Ő a világom... 

Közös életünk első fejezete 🐶

 Olyan pici, hogy el sem hiszem. Simogatom a kis buksiját beszélek hozzá hogy nyugodjon meg, hiszen mostmár meg érkezett együtt vagyunk és vigyázok rá. 

Napokig sajnos sokat nem evett hisz az utazás megviselte és a környezet változás, aztán amikor először láttam úgy igazán enni tapsoltam örömömben mert ez már csak jót jelent. ❤️  Kissé felkészületlenül vagy inkább naivan álltam neki az útnak ami ránk várt, hiszen azt hittem hamar szoba tiszta lessz meg minden 2-3 órába lessz időm ki menni vele, viszont itt sajnos még rendszertelen volt az életünk és sokat is dolgoztam... Na de megtanultam a leckét. Szűk egy hónap volt amit abban a lakásban töltöttünk. Ez az egy hónap elég volt, hogy jól megismerje a helyet és megszeresse hiszen ott voltunk neki szeretetből nem volt hiány. Az udvaron volt egy kis zöld övezet amit imádott, ott kergetöztünk, szaladgáltunk ès élveztük az együtt töltött időt. Mivel több ember megfordult a házban én próbáltam, hogy ne rajongják körül túlságosan hiszen össze zavarják és lehet nem lessz jó hatással. Bár így utólag ki tudja lehet rosszul döntöttem. 

Mivel tudtam, hogy sokat fogunk autózni így el is kezdtük a közös kis útjainkat. ☺️ Első alkalommal egyszerűen nem hidtem el, hogy ez ilyen könnyen fog menni, ott feküdt a kis ágyába picit reszketett de aztán megnyugodott és pihent. Ekkor még nem tudtam, hogy igazából ez csak azért volt könnyű, mivel ez még az első héten történ és még ő sem pihente teljesen ki magát, túl fáradt volt. Sajnos ezt követő alkalmakkor mindig sírt és reszketett. Sokáig azt hidtem, hogy túl zajos az akkori kis autóm és ez lehet az oka viszont más autók is ugyan ezt váltottak ki belőle. Mostmár tudom az én kis Chanelem sajnos abszolút nem szeret autózni valószínű nagy trauma volt számára az első nagy utazás. Most hónapokkal később amikor azt mondhatóm, hogy körülbelül 4000 kilométert tettünk meg közösen de még mindig nem szereti az utazást. Teltek a napok és a hetek aztán el jött az a bizonyos első közös költözésünk napja.... 

Tarts velünk a következő fejezetben ha szeretnéd jobban megismerni ezt a csodát akit én Chanel-nek hivok. 🐶❤️

Chanel életének első állomása velem.

 .....ma közölte az orvos, hogy a csontocskák amik vékonyabbak egy csirke csontjainál 1 hónap és 17 nap után  sem forrtak össze....

De kezdjük inkább az elejétől. 

Két kis buksi közül meiket is válasszam... életem legszebb szülinapi ajándéka és alig tudok dönteni. ❤️ A barátnőm pár éve modogatja, hogy vesz nekem egy kiskutyát szülinapomra mert hát én annyira imádom őket, hogy azt le sem tudom szavakba írni neked.... De megvan DÖNTÖTTEM Ő lessz az az a kis édes pofi. "CHANEL"

Telnek a napok és én már annyira várom de sajnos nem egyszerű az utazást is meg kellet szervezni mivel elég sokat kell utaznia (1600 km), hogy az életem része legyen ez a kis tünemény. 

2021. Július 4-én végül megáll az autó a ház előtt én meg már majdnem sírva rohanok ki, hogy a kezembe tarthassam ezt az aprócska törékeny kis életet. ❤️ Istenem-Istenem hát ki ez a kis pindur aki úgy bújik hozzám mintha ez lenne az élete leg természetesebb dolga. ❤️ És itt van és a koromban van el sem hiszem...KÖSZÖNÖM ISTENEM... Tartom a koromban mintha egy tojás lenne alig merek megmozdulni úgy tapad hozzám a kis teste, félek nehogy ki csússzon kezeim közül ez a pici élet. Ott állunk még egy darabig és a körülöttem lévők nézik a boldogságomat és mesélik milyen volt az út ezzel a kis szörpamaccsal. Aztán be megyünk a házba én meg a kis Chanel le fekszünk a kanapéra,  hogy ismerkedjünk hiszen el kell neki magyaráznom én leszek az új anyukája és mindennél jóbban fogom szeretni. De ez a kis élet csak fekszik rajtam, meg sem mozdul talán egy kicsit reszket hisz fél a lelkem nem tudja mi történik vele napok óta amióta anyukájától el választották. Idegen emberek veszik körül, hiányzik a kis tesó, hiányzik anyuci mi történik velem hol vagyok, gondolhatja... Próbálom nyugtatni szeretgetni és "puttyogok" neki mint egy anya ahogy a babáját szeretgeti. (Most gondolj csak amit akarsz nekem nincs gyerekem és a kis élet amit a koromban tartok ő jelenti nekem azt amit egy anyának a gyereke.) 

Ezekben a számomra meghitt pillanatokban már sajnos az is jàrt a fejembe, hogy nemsokára egy rövidke időn belül ami környezetet meg fog ott szokni az hamarosan megváltozik hiszen "költözni" fogunk ami normál esetben nem is lenne probléma de a mi életünkben a költözés elég fontos szerepet játszik a jövőben és elég sok problémánk adódik belőle, hiszen a mai nap május 21-én azt tudom mondani 4 költözés után most készülünk az ötödikre...